címlap • felhasználói feltételek
A mielin – elektrokémiai szempontból – szigetelő, s habár idegműködési szempontból a vezetést segíti elő, különösebb analógiát nem mutat a hagyományos értelemben vett elektromos áramkörökkel. A nem–mielinizált axonoknál az impulzus természetszerűleg az ionáramok által létrehozott lokális áram által terjed, amely az aktív szakaszokon továbbítja az idegi impulzust, majd az egész idegroston át. Ezek a lokális áramok depolarizálják az axonmembrán szomszédos szakaszait. Mielinizált rostok esetén az extracelluláris térnek kitett axonszakaszok csak a Ranvier–befűződéseknél találhatók, itt találhatóak a Na+–csatornák is. Amikor a membrán gerjesztett állapotba jut a csomópontnál, a létrejött helyi áram a magas ellenállású területeken nem tud terjedni, ezért a depolarizáció csak a szomszédos csomópontban jelenik meg (> 1 mm). A hüvely alacsony kapacitása miatt egy viszonylagosan alacsony energia szükséges a két befűződés (csomópont) közti membrán depolarizációjához, ezért a terjedési sebesség sokkal nagyobb. A csomópontról csomópontra való ingerületterjedést szaltatorikus (a latin ’saltare’ – ’ugrani’ szóból) vezetésnek is nevezik. Az ilyen típusú idegi ingerület továbbítás sokkal gyorsabb, mint a nem–mielinizált rostok esetén, továbbá az előbbi esetén a Na+–ion fluxus jóval lassúbb. Kétéltűeknél végzett kísérletek megállapították, hogy a nem–mielinizált rostok vezetése 5000–szer akkora energiát emészt fel, mint az ideghüvellyel ellátottaké. Megjegyzendő továbbá, hogy mielinizált rostoknál a vezetési sebesség az átmérővel arányos, míg társáé annak négyzetgyökével. Mindezekből egy meghökkentő tényt is meg lehet állapítani: nevezetesen ha ugyanakkora vezetési sebességet feltételeznénk egy nem–mielinizált idegrendszer esetén, a gerincvelői átmérőnek ebben az esetben akkorának kellene lennie, mint egy átlagos fáé. forrás: wikipedia