címlap • felhasználói feltételek
A szájpad elülső, nagyobbik, csontos alapú része, amelyet a felső állcsont (maxilla) szájpadi nyúlványai, kisebb részben hátul a szájpadcsontok vízszintes lemezei képeznek. Egyéb funkciói mellett elválasztja a szájüreget az orrüregtől. (Fejlődési rendellenességei - ha időben nem kerülnek sebészeti korrekcióra - rágási, nyelési problémákat ill. beszédnehézségeket szoktak okozni.) Lásd még: Maxilla forrás: wikipedia
A szájpad elülső kétharmadát a kemény szájpad képezi. A felső állcsont szájpadnyúlványa (processus palatini maxillae) és a szájpadcsont vízszintes lemeze (laminae horizontalis ossium palatinum) hozza létre. Az állatok többségénél a szájpad elülső részét az os incisivum alkotja. Embernél ez a csont a magzati élet során összecsontosodik a maxillával. A két középső metszőfogtól hátrébb nyílik a canalis incisivum, melyen az os incisivumnak megfelelő területet beidegző nervus nasopalatinus lép ki. Hátul, a bölcsességfog közelében nyílnak a canalis palatinus major és a canali palatini minores, melyek a hasonnevű ér-ideg köteget szállítják. A fogakhoz közel eső területeken a csontokat a csonthártyával szorosan összenőtt nyálkahártya borítja. Ez a nyálkahártya speciálisan alkalmazott a rágáshoz, hasonlóan a fogínyhez, melytől éles határ nem választja el. Hátrébb a nyálkahártya már lazább szerkezetű és kis nyálmirigyeket is tartalmaz. A középvonalban, ahol a csontok ízesülnek, egy hosszanti nyálkahártyaredő (raphe palati) figyelhető meg. Ezenkívül mindkét oldalon laposabb és harántirányú redők (rugae palatinae) találhatók. A canalis incisivumnak megfelelően a nyálkahártya megvastagodik, ez a papilla incisiva. forrás: wikipedia