címlap • felhasználói feltételek
A klasszikus gyulladáscsökkentő gyógyszerek (pl. NSAID-ok, szteroidok) elsősorban a betegség akut szakaszában használatosak, mivel hatékonyan csökkentik a fájdalmat addig, amíg a bázisterápiás szerek hatása ki nem alakul. Az NSAID-ok tüneti kezelésre használhatók, a betegség hosszú távú progressziójára nincsenek érdemi hatással. Az NSAID-ok a gyulladáscsökkentő hatást a ciklooxigenáz-2 (COX-2) enzim blokkolásával érik el. A COX-2 szelektív gyógyszerek ugyanolyan hatékonyak, mint a nem szelektív szerek, azonban szelektivitásuknak köszönhetően esetükben kisebb az emésztőrendszeri mellékhatások valószínűsége, ugyanakkor használatuk fokozhatja a kardiovaszkuláris kockázatot. A nem szelektív NSAID-ok mellé gyomorvédő gyógyszert (pl. protonpumpa gátló, PPI) rendelve a COX-2 szelektív gyógyszerekével azonos a gyomor-bélrendszeri mellékhatások előfordulási gyakorisága. A szteroid glükokortikoidokat régóta használják különféle autoimmun betegségekben, így RA-ban is, mivel hatékony gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek. Az EULAR 2013-as terápiás javaslatában a DMARD szerek mellé kezdetben glükokortikoid adását ajánlják, hangsúlyozva, hogy amennyiben lehetséges, a lehető legrövidebb időn belül el kell hagyni ezeket a szereket, elkerülendő a szteroidok hosszútávú mellékhatásait, például a csontritkulást. Később is inkább csak a betegség fellángolása esetén javasolják az átmeneti használatukat. Ugyanakkor a bázisterápiás szerek mellé adott tartós, kis dózisú szteroid is egy lehetséges kezelési mód, mivel tovább fokozza a terápia hatékonyságát. forrás: wikipedia