címlap • felhasználói feltételek
Az elkerülő személyiségű emberekre jellemző, hogy társas helyzetekben szélsőségesen gátoltak, tehát kerülik az interperszonális kontaktusokat, illetve fokozottan érzékenyek a negatív vélemények kinyilvánítására. (APA, 1994) Társas helyzetekben modoruk alapvetően félénk, bizonytalan, állandóan attól tartanak, hogy idegeskedésük lehetetlen helyzetekbe sodorja őket. Megfigyelhető, hogy intim kapcsolataikban is igen visszafogottan viselkednek, hiszen félnek a megszégyenüléstől, megaláztatástól. Az elkerülő személyiségű emberek önértékelési problémákkal is küzdenek, mert saját magukat alacsonyabb rendűnek tartják társaiktól. Baráti kapcsolataik szegényesek vagy pedig egyáltalán nincs is, holott igényelnék az intim kapcsolatokat. Gyakran éreznek magányt, ürességet, depressziót. A magány mértékének csökkentése céljából sokszor pótcselekvésként a belső fantázia-és képzelet világukba menekülnek. (Millon, 1990) A viselkedésterapeuták leginkább expóziós kezeléssel és szociális készségeket javító tréningekkel igyekeznek helyreállítani az elkerülő kliensek szociális kapcsolatait. (Quality Assurance Project, 1991; Stravynski et al., 1987) A diszkomfortérzés csökkentésére bizonyos esetekben alkalmazhatóak antidepresszáns, illetve szorongásellenes gyógyszerek is, azonban sokszor ez csak átmeneti megoldást nyújt, mert a gyógyszerszedés abbahagyását követően a tünetek ismét kiújulhatnak. (Liebowitz et al., 1991, 1990; Mattick és Newman, 1991) forrás: wikipedia