címlap • felhasználói feltételek
Az elülső koponyagödör (fossa cranii anterior) alapját középen a rostacsont vízszintes, átlyuggatott lemeze, kétoldalt a homlokcsont orbitális lemeze, mögöttük az ékcsont kis szárnya alkotja. Utóbbi hátsó széle képezi a koponyagödör hátsó határát legnagyobb részét is. A rostacsont lemezének lukacsain keresztül lépnek be a szaglóideg [I.] szálai a szaglómezőből a koponyaüregbe. A lemez fölött található a szaglóhagyma (bulbus olfactorius), az oldalsó részekre az agy homloklebenyének alsó felszínei fekszenek fel. Az elülső koponyagödör mögötti rész, lepke alakú, amelynek csak oldalsó, „szárnyi” részeit tekintik középső koponyagödörnek (fossa cranii media). A középső, az ékcsont testének koponyaűri felszíne, az agyalapi mirigy (hypohysis cerebri) gödre bemélyedt, elől a látóideg kereszteződésének sekély haránt barázdája, hátul egy kettős csúcsban végződő felhajló csontlemez határolja. (Ez utóbbi miatt keleties nyeregre is emlékeztet, ezért az egész képződményt töröknyeregnek is nevezik.) Az árok két oldalán a belső koponyaverőér (arteria carotis interna) koponyaűri szakaszának sekély barázdái húzódnak. A kétoldali, középső konyagödör aljzatát az elől az ékcsont nagy szárnyainak belső felszínei és a halántékcsont sziklacsonti részének (pirmisának) belső-elülső felszínei képezik. A szemüreggel az ékcsont kis szárnyainak eredései között áthaladó látóideg csatornán és az ékcsont kis és nagy szárnyi közötti felső szemgödri hasadékon keresztül áll kapcsolatban. (Az áthaladó képletekről a szemüregnél volt szó.) Az ékcsont nagy szárnyát három lyuk fúrja át, amelyekben a háromosztatú ideg [V.] második [V/2.] (nervus maxilaris) és harmadik ága [V/3.] (nervus mandibularis), és egy kis, agyhártyát tápláló verőér (arteria meningea media) halad át. (Ez utóbbinak az a klinikai jelentősége, hogy a koponyát ért jelentéktelennek tűnő tompa erőbehatások következtében is elszakadhat, lassú vérzés indul meg a koponyacsont belső felszíne és a (dura mater) közé, amely a durát leválasztó fokozatosan növekvő vérömleny miatt csak jóval később okoz agynyomás fokozódásra utaló tüneteket. Ez azonnali sebészeti beavatkozást igénylő, életveszélyes állapot.) A sziklacsont csúcsán lép be a belső koponyaverőér a koponyaüregbe, miután áthaladt a halántékcsontban lévő csontos csatornán (canalis caroticus). A sziklacsont csúcsának egy kis benyomatába fekszik bele a háromosztatú ideg éző dúca (ganglion trigeminale, semilunare; Gasser-féle dúc), amiből az ideg három fő, érző ága kiindul, az ideg (rágóizmokat beidegző) mozgató gyökere alulról kifelé megkerüli a dúcot, és az abból kilépő harmadik ághoz [V/3.] csatlakozik. A sziklacsontnak ezen a felszínén lépnek ki két kis nyíláson a [VII.] és a [IX.] agyidegek kis vegetatív (preganglionaris) ágai: (Nervus petrosus major, Nervus petrosus minor) A hátulsó koponygödör (fossa cranii posterior) alkotásában két csont, a sziklacsont hátsó-belső felszíne és a nyakszirtcsont haránt vénás öbli barázdája (sulcus sinus transversi) alatti része vesz részt. A haránt és a felső hosszanti vénás öblök barázdáinak találkozásánál egy csontbetüremkedés (protuberantia occipitalis interna) alakul ki. A sziklacsontnak ezen a felszínén található a belső hallójárat (meatus acusticus internus) , amelyen az arcideg [VII.] belép a csonton áthaladó csatornájába ill. ahol az egyensúlyi- és halló ideg [VIII.] kilép a csontban található végkészülékeiből, helyesebben ezek érző idegdúcaiból. A két csont közötti fontos nyílás (foramen jugulare) elülső kisebbik részén a [IX.], [X.], [XI.] agyideg lép ki, míg hátsó nagyobbik részén a vénás öbölrendszer utolsó szakasza (sinus sigmoideus) megy át a belső nyaki vénába (vena jugularis interna) . A csonton saját csatornáján keresztül lép ki a [XII.] agyideg. Legnagyobb nyílása az öregluk, (foramen magnum) , amely a nyúltvelő és gerincvelő határa, amelyen belépnek a gerincmenti verőerek (arteria vertebralis) , és amelyen áthalad a [XI.] agyideg gerincvelői része. forrás: wikipedia