Magyarul 
|
|
tompa látás, lusta szem, látásgyengülés
|
|
Leírás:
|
Kora gyermekkorban előforduló állapot, amit „lusta szem”-nek is szoktak nevezni, amiben az egyik szem elveszti az éles látást a szem nem használása következtében. A gyakori okok közé tartoznak:
1. kancsalság (a leggyakoribb ok),
2. a két szem különböző fénytörő tulajdonsága, ide tartozik a rövidlátás, távollátás, és az astigmatizmus, és
3. gyermekkori hályog.
A feltételezett mehanizmusa ennek az, hogy a jobban látó szem látása normális lesz és elnyomja a másik szemet. Ez az elnyomás úgy értendő, hogy az agy annak érdekében, hogy a látás a legjobb legyen, és a két szemből bejövő két különböző kép ne zavarja egymást, figyelmen kívül veszi a gyengébb szemből bejövő képet és az agynak az a része, amely a rosszabbik szemből bejövő képet kellene, hogy kezelje el van nyomva és nem fejlődik rendesen. Ez az állapot álandóvá vállhat, ha nem lépünk közbe 5 és 10 éves kor között, amikor az agy befejezi a növekedést. Ezért kell a problémát időben felismerni és kezelni. A legjobb a gyermeket még 5 éves kora előtt elvinni szem kivizsgálásra, amikor még a probléma kezelhető. A figyelmeztető jelek, amire oda kell figyelnünk a következők: 1. kancsalság, 2. nem szimmetrikus fényvisszaverődés a pupilláról 3. térlátás (térmélység érzékelése) elvesztése.
|
|
Fizetett hivatkozások:
|
|
|
Legenda:
add,
Színek: Szerkesztő,
Hozzájárulás,
Gyakori elírás; |
2006-12-03 11:46:08 |
|
